Egészség

Sziasztok!

Gondoltam, megosztom veletek az egészségügyi problémáimat, csak azért, mert sajnos nagyban befolyásolja a lelkiállapotom és a minden napjaimat is.
17 éves korom óta szemüveges vagyok, jelenleg kontaktlencsét használok, olcsóbb. Az első házasságom idején a lelkiállapotom miatt 1-2 évig nyugtatót kellett szednem, amit a családi viszály váltott ki. Mivel a második házasságom is nagyszerű volt, az ideg miatt felment a vérnyomásom és gyógyszert kellett szednem rá. 2008 környékén aztán jelzett a szervezetem, hogy valamit tennem kell. Egy reggel arra ébredtem, hogy nem tudok felkelni az ágyból annyira szédültem, hányingerem volt és csengett a fülem. Nagy nehezen elmentem az orvoshoz, s a vizsgálat során kiderült, hogy nem tudok egyenesen menni, elhúz a fejem balra. Elkezdődött a kivizsgálás, a fül-orr gégész elküldött CT-re, ahol semmi bajt nem találtak, és a szemész sem. A fülcsengésre kaptam gyógyszert, mert valószínű egy ér szűkebb a fülemben és az idegre így reagál. Végül is az ideggyógyászatra kerültem, ahol kaptam nyugtatót, és az segített rajtam. Azóta többször is előfordult ez a szédülés, de amint észreveszem a jeleket  rögtön kezdem szedni a gyógyszert. Amint kiléptem a pokolból lassan a vérnyomásom helyre jött, így ma már nem szedek annyi gyógyszert. Igaz az anyukámnak szív és érrendszer betegsége volt, ami a testvéremnél is jelentkezett, így nálam a kockázati tényező elég magas. Egyedül a pulzusszámom magas, de az is az idegességtől. A kereskedelemben dolgoztam több mint 6 évet, és ez idő alatt a vállaim tönkre mentek. A bal vállamban állandó gyulladás van, amire nem régiben kaptam ugyan  injekciót, de csak 1 hétig hatott. Ezzel le lettem tudva, a reumatológus csak fájdalomcsillapítót javasolt. Nehezen emelem fel a karom, a fájdalomról nem is beszélve. Nem akarok állandóan gyógyszert szedni, így tűröm. Ez az egyik  problémám ami befolyásolja a mindennapjaimat.
Van egy másik ami tényleg súlyos, s rányomja a bélyeget az életemre.
Tavaly március végén azt vettem észre, hogy a bal szemem előtt sötét folt van, és az egyenes vonalakat görbének látom. Elmentem optikába egy orvoshoz,. aki a vizsgálat után rögtön elküldött szemészetre, mert szerinte baj van. Másnap reggel elmentem a rendelésre, ahol a szemész megvizsgált, majd elmondta, hogy elég nagy  a baj, ezért menjek el a szemklinikára sürgősen. Májusra kaptam időpontot, ahol kiderült  a probléma. Megvizsgált az orvos, elküldött érfestésre, ami igazolta a feltevését. A bal szememben idegsorvadás keletkezett, amit nem lehet gyógyítani, a jobb szememben kezdődő szürke hályog van , ami talán még nem annyira súlyos. Az idegsorvadás az idős embereknél szokott előfordulni, nem az én korosztályomra jellemző. Nem tud mit csinálni, azt sem lehet tudni pontosan mitől van, lehet a vérnyomásom, a rossz látásom, lehet az idegtől is. Van egy injekció ami lassítja a folyamatot, de azt csak a 65 év felettiek kaphatják, én nem. Együtt kell élnem vele, hogy a bal szememmel nem fogok soha rendesen látni, mert pont középen van a problémám. Novemberben romlást éreztem a látásombán,  nehezen olvastam és írtam, ezért vissza mentem a szemészetre, ahol kiderült ödémás a szemem. Kaptam titokban egy kicsi injekciót, ami szépen le is húzta az ödémát a szememről. Az orvos annyit mondott, attól nem kell félnem, hogy elsötétedik előttem minden. Várom, hogy egyszer csak, már semmit ne lássak.
Nem is tudom leírni nektek azt az érzést, amikor rájössz arra, hogy mennyi mindent már nem tudsz megtenni. S ezt felfogni, megérteni és elfogadni, nem lehet. Mindenben gátol, az írásban, olvasásban, a varrásban, tv nézésben, egyszerűen a hétköznapi dolgok elvégzése is problémát okoz. S közben úgy teszek mintha minden rendben lenne, s nem beszélek róla minden nap. De minden napom küzdelem, mert ez is tehet róla, hogy ott hagytam a munkámat. Nem tudok órákat a gép előtt lenni, nem tudok olvasni sokáig. Ezért olyan munkát kellet választanom, amiben nem kell annyit használnom a szemem. Itt sem tudom 100 % elvégezni a munkám, de nem tud senki róla, mert nem látszódik rajtam.

Nem tehetek róla, hogy ez megtörtént, s mégis úgy érzem ez egy büntetés az élettől. Nem akarok arra gondolni, mi lesz ha már semmit nem látok a bal szememmel, ki lesz majd aki segít nekem. S ha a jobb szememben a szürke hályog nagyobb lesz, mit fogok látni. Tudom azt megműtik, de akkor is félek. Félek, hogy támaszkodnom kell majd valakire, aki segít a mindennapokban.

S ezek mellett nagyon szeretnék végre boldog lenni valaki mellett, akire támaszkodhatok, akire számíthatok ha szükségem van egy ölelésre, s ha valaki szeretne. Aki mellett teljes embernek érezném magam, nem úgy mint most.

Sziasztok!