Jelen- második rész

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy csak összefoglalom az eseményeket, beszólásokat. Meg  próbálom időrendi sorrendben. 

Mint már írtam a szexuális életünk lassan már rémálom lett. Fáradt volt, beteg volt, tipp mixelt vagy a netet bújta. A beszólásai távolítottak el tőle lassan, mert nagyon sok olyan megjegyzést tett, amivel az én önbizalmam lassan tönkrement. Megpróbáltam újra és újra kezdeni, hátha megváltozik és megérti mi is hiányzik a kapcsolatunkból. Az év elején sikerült elérnem, hogy a volt barátnői telefonszámát kitörölje a telefonjából és a képeket is. Habár a telefonjában ma is ott virít a volt felesége félmeztelen képe. Arról sikerült leszoktatnom, hogy előttem elemezze a nőket. Márciusban kiléptem a munkahelyemről, s attól a perctől kezdve elég sok minden megváltozott. Már nem akarta, hogy elmenjek hozzá a munkahelyére, gondolom szégyellte, hogy nincs munkám. S a plusz kilóimra sem volt büszke. Minden nap munkát kerestem, de szerinte nem elég aktivitással. A kirándulásaink, a sétáink szinte teljesen megszűntek csak a bevásárlás maradt. Mert imád vásárolni és gyűjtögetni. Nem sűrűn kaptam tőle dicséretet, hogy csinos vagyok, de azt észrevette ha más férfi nézett. Ilyenkor megjegyzéseket tett, biztos kellenék más férfinak, és biztos kielégítene rendesen, s biztos azt is élvezném ha több férfi lenne velem. A romantika ami előtte sem túl sok volt, már teljesen megszűnt. Azt hitte azzal, hogy megvesz mindent nekem, kiváltja a szeretet kimutatását. Júniusban elkezdtem egy tanfolyamot, s előtte elkellet mennem tüdőszűrőre. Ott egy pasi 2 órán keresztül nézett, jól esett az egómnak, mert tényleg úgy éreztem csinosan felöltöztem. Másnap a páromtól azt kaptam meg, mi van terhes vagy, hogy ilyen nagy a hasad? Az iskolába a padtársam minden alkalommal amikor találkoztunk megjegyezte milyen csinos vagy ma is. Nem vagyok nádszál vékony, de feltudok öltözni csinosan, s ilyenkor jól érzem magam a bőrömben. Egyik nap amikor Laci barátjával találkoztunk, szépen felöltöztem és meg kérdeztem tőle, jó leszek így. A válasz: mindegy mit veszel fel, úgy nézel ki ahogy. A barátjának tetszettem, amit Laci is észrevett mert megjegyezte, biztos kellek a barátjának. Mondtam Lacinak, hogy tegye lejjebb a lécet az elvárásaival szemben, mert nem vagyok már 20 éves, ne azokkal hasonlítson össze. Válasz: Ha lejjebb tenném a lécet, már a kukás nőknél tartanák. Nem vagyok szépség, de azért ennél többre értékelem magam. Nyáron folyamatosan azt kaptam, le kéne fogynom, mert már sok vagyok. Elkezdtem fogyózni, tornázni, lement 3 kg, de nem éreztem jól magam, teljesen ki voltam. Aztán befejeztem, mert rájöttem ha lefogynék akkor sem kellenék neki, akkor minek. A tanfolyamot elvégeztem, s arra vártam, hogy eltudjak menni dolgozni. Augusztusban már egyre ingerültebb voltam, annyi minden hiányzott a kapcsolatunkból. A kedvesség, az ölelés és a szeretet kimutatása. A felesége jelentkezett nála, de nem szólt róla, a telefonjából tudtam meg. Aztán a hónap vége felé történt valami, egy keddi napon a szokásos napi telefonbeszélgetés során észrevettem, hogy valami történt. Hiába kérdeztem nem mondott semmit, de én éreztem valamit. Szerdán a telefonjában megtaláltam, hogy a volt szerelme obszcén képeket küldött neki, nem kérdeztem rá. Egészen szombatig arra vártam, hogy elmesélje, megossza velem, hogy a volt barátnője többször is üzent neki, mert csütörtökön is írt. Szombaton megkérdeztem tőle történt e valami, mert érzem, hogy megváltozott felém. Először tagadott, aztán a fél igazságot mondta, majd miután már többször rákérdeztem akkor bevallotta, hogy ráírt a nő. S közben a képembe hazudott, hogy nem írt neki, de mert lebukott már azt mondta nem jelent neki semmit. Kérdem én, ha tényleg nem jelentett neki semmit, akkor miért vettem észre rajta és miért nem mondta el. Összevesztünk, mert nem szeretem ha a képembe hazudnak. 3 nap után, miután megígérte, hogy nem hazudik nekem, újra átéltem. Észre vettem, hogy van pénze, de nem gondolt arra, hogy ha már kapott bónuszt, megossza velem a jó hírt. Nem kértem volna el tőle, csak egyszerűen szerettem volna vele örülni. Megint a képembe hazudott, és betelt  pohár. Eltelt majd egy hónap, hogy nem közeledett felém. S én már nagyon vágytam az együttlétre. Szeptember végén már miután egyre idegesebb voltam, mert mint nő megszűntem létezni, nyilván való jeleket küldtem neki, hogy szeretnék vele lefeküdni. Észre vette, s úgy nézett ki talán ő is hajlandó velem. Elmentünk sétálni, odabújtam hozzá, puszilgattam. Aztán jött a hideg víz. A troli megállóban megjegyzést tett: látom már teljesen ki vagy, kívánod a szexet. S akkor lett elegem az egészből. Mintha ő nem tehetne róla, hogy kívánom, hisz simán eltud lenni szex nélkül. Attól a naptól kezdve nem alszom vele. Immár több mint 2 hónapja nem voltunk együtt. Elegem lett az egészből. Folyton folyvást azt mondogattam neki mi hiányzik a kapcsolatunkból a szexen kívül. Lehet szex nélkül élni, de akkor a kettő ember közötti kapocsnak erősnek kell lenni, és a szeretet kimutatásával helyettesíthető. De itt az sincs meg. Október első napjaiban közöltem vele, hogy menjen el, igaz a kapcsolatunk ideje alatt már 5-6 is mondtam. Most végleges a döntésem. Eltelt 3 hét mire tudatosodott benne, hogy komolyan gondolom. S azóta állandó veszekedések vannak, mert úgy csinál mintha minden rendben lenne köztünk. Nincs, s nem is lesz. December 1-ig adtam határidőt, hogy költözzön el. Amiért én egy gonosz, nem normális idegbeteg nő vagyok, aki elszedte a pénzét. S persze fizessem vissza az összes pénzt amit rám költött. Arra jöttem rá, hogy neki azért kellett egy 14 évvel fiatalabb nő, hogy mások előtt dicsekedhessen vele. Mert neki az a legfontosabb mint gondolnak róla, s ezért képes hazudni is.

Jelenleg háborús övezet van nálunk, ami miatt nyugtatóval élek, de így sem tudok aludni. Nem utálom, egyszerűen úgy gondolom, hogy nem vagyok hajlandó csak azért valakivel együtt élni, hogy kitudjam fizetni a számláimat. Inkább éhezek, de nem akarok boldogtalanul élni egy férfi mellett, aki még szeretni sem tud igazán.

Legközelebb a egészségügyi problémámról írok.

Köszönöm ha olvassátok.

Sziasztok!