Társkeresés és a társkereső oldalak

Sziasztok!

Szeretném nektek elmesélni a társkeresésem és a társkereső oldalakon szerzett tapasztalataim.

Igazából Magdika unszolására regisztráltam magam a társkeresőre. Már májusban mondta, de én nem éreztem magamban elég erőt, hogy megtegyem, olyannak éreztem, hogy elárulom a fiát. De augusztusban, megtettem és 1-2 oldalra felraktam magam. Nem töltöttem fel, egész alakos képet, mert a testemre nem vagyok büszke, és mondjuk a fejemre sem, de azt ugye még se takarhattam ki. Egy nagy csalódás lett az egész, aki nekem tetszett, annak én nem, és viszont. Olyanok írtak, akik 300-400 km laktak, vagy szóra sem érdemesek. Nincs nagy igényem, de azért...

Az a bosszantó, hogy előbb utóbb csak akkor tudsz tényleg levelezni, ha fizetsz, már pedig pénz nélkül nehéz. Azok a "akkor tudod elolvasni az üzeneted, ha előfizetsz szövegek", elég idegesítőek. S igazából, nem talált meg senki, én sem találtam rá senkire. Egy pasival kezdtem el ténylegesen beszélni, nem messze lakott tőlünk. Megtörtént az első találkozó, majd megbeszéltük a következőt, csak hiába vártam nem jött, dolga akadt, s 1 hét után nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy vége.  Milyen hozzá állás ez, legyen benne annyi gerinc, hogy közli, nem jössz be, és kész. Alig írt rám valaki, elég csalódás volt a számomra, mert nem hiszem el, olyan csúnya lennék, hogy ne kelljek senkinek.

A 40-60 éves férfiak azt gondolják magukról, hogy jóképűek, sármosak és persze bejelölik, hogy a 25-40 közötti nőket keresik. Nem néznek tükörbe? Miért gondolják, hogy egy 25 éves nő foglalkozni fognak velük, főleg az idősebb pasikkal. Ezért a 40-s nők már szóba se jöhetnek náluk, pedig azok legtöbbje nem a pénzre hajt, hanem tényleg egy normális kapcsolatra. Felfüggesztettem a társkeresést, mert úgy éreztem az önbizalmam újra a padlón van.

Októberben Magdika javasolta, hogy miután már mínusz 10 kg tartottam, tegyek fel magamról egész alakos képet, mert biztos arra ugranak. Vicces az egész, de igaza lett. Másik társkeresőre mentem, és feltöltöttem a képeket, s szinte azonnal hárman rám írták. Milyen szánalmas az egész, ebből látszik, hogy azon dől el sok minden, milyen tested van. Ráadásul, a férfiak nem tudnak írni, vagy nem akarnak. Írnak egy mondatot, s kérik a telefonszámom, visszakérdezek, mégis miért adnám oda, mert könnyebb úgy. Kaptam egyszer egy csodálatos, és tartalmas üzenetet: Sziatalizunkszia. Így, szó szerint írtam le, sajnos elszalasztottam őt. Úgy gondolom, hogy ez ilyen oldalakon a nők 60% társat keres, hosszútávon, míg a férfiak 60% alkalmi partnert. A legtöbb férfi hatalmasat csalódott a nőkben, és akkor minden nőt egyformának tartanak. Biztos a nőknél is így van, de azt nem tudom. Az oldalakon közli az ember, kit is keres, barát, tartós kapcsolatot, akár alkalmi partnert, de nagyon sok férfi azt jelöli be, hogy társat, de aztán az első alkalommal bevallja, hogy nem.

Október végén rám írt egy pasi, ő tudott írni, s tudta csavarni a szavakat. Volt olyan, hogy napi 100 e-mailt írtunk, nem írtam el a számot. Találkoztunk, s be is jött, egymásra találtunk, igaz jó pár km elválasztott minket, ő Pesten él.  Sokszor írta, szeretlek, de időközben kiderült neki ez a szó, nem ugyanazt jelenti, mint nekem. Döntenem kellett, így is akarom-e, bele mentem, de nem volt könnyű. Ráadásul, neki 2-3 hónapnál nem tartottak tovább a kapcsolatai, mert neki muszáj volt hódítani, ezzel élte ki a bánatát, mert kirakta a felesége. Sok mindent adott nekem, tudom milyen Nőnek lenni, de amire vágytam azt nem, a biztonságot és a szeretetet. Januárban felköltöztem Pestre, így még többet találkoztunk, elmentünk ide-oda, sok mindenben segített.

Valentin napon nem kaptam tőle semmit, vagyis kaptam. Miután megint panaszkodott, milyen rossz az élete, hogy semmi jó nincs benne, megkérdeztem tőle, mégis csak itt vagyok, valamilyen hatást kiváltok. Azt mondta semmilyet, én a számára neutron vagyok, semleges. Itt pattant elbennem a húr, ez mellé közölte, most már érzi, hogy keresnie kell mást is mellettem, mert már régóta együtt vagyunk. Szakítottam vele, mert ennél többet akartam. Elmondanám, azóta már többször megkeresett, mert rájött, nálam jobb nőt nem talál, s arra is, hogy amikor elvesztett rájött, többet érez irántam, mint gondolta volna. Ez nagyon szép, csak mivel nála nem lehet szó párkapcsolatról, nem fogok belesétálni megint, legfeljebb, ha nem lesz senkim.

Újra felmentem a társkeresőre, hát igen, a felhozatal szép az én korosztályomban. Egy pasi elég rendes volt, tudott írni, de munkanélküli volt és nem volt egy foga sem, sajnálom szegényt, de nem hiszem, hogy ennél jobb nem akadna. Aztán jelentkezett egy másik, hogy taxis, nős és esténként nem e lenne kedvem elmenni hozzá a taxiba, nagyon tetszem neki, s szívesen eltöltené velem az időt. Némelyik férfi és nő is összetéveszti az oldalakat, a nők is olyan képeket töltenek fel magukról, hogy azt sugallják, hogy ágy partnert keresnek, a férfiak cigivel a szájukban vagy pia a kézben,de volt olyan, aki a volt feleségével volt a képen.

Emma fogalmazta meg egyszer: idióta válaszokat adok a pasik idióta kérdéseikre.  Lehet, hogy erős, de ha nagyon belegondolunk, nem. A mai világban kevés ember tud társalogni, nem igazán akar senki magáról mesélni, vagy ha igen akkor csak a panasz megy, de a beszélgetés nehezen megy.  Sokszor gondoltam azt, hogy OK, csalódott a férfi a feleségében, de eltelt azóta sok idő, miért erről beszél, miért gondolja azt, hogy a nő megsajnálja és ezért vele lesz. Mindenkivel történt az életében rossz dolog, csalódás, fájdalom, de túl kell lépni rajta és új lapot nyitni.

Rövid időn belül találtam egy pasit, akivel találkoztam, szimpatikus volt, azóta vele élek. Ez külön fejezet lesz.

Ha van kedvetek, osszátok meg velem a társkeresési tapasztalataitokat.

Sziasztok!