Jelen- második rész

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy csak összefoglalom az eseményeket, beszólásokat. Meg  próbálom időrendi sorrendben. 

Mint már írtam a szexuális életünk lassan már rémálom lett. Fáradt volt, beteg volt, tipp mixelt vagy a netet bújta. A beszólásai távolítottak el tőle lassan, mert nagyon sok olyan megjegyzést tett, amivel az én önbizalmam lassan tönkrement. Megpróbáltam újra és újra kezdeni, hátha megváltozik és megérti mi is hiányzik a kapcsolatunkból. Az év elején sikerült elérnem, hogy a volt barátnői telefonszámát kitörölje a telefonjából és a képeket is. Habár a telefonjában ma is ott virít a volt felesége félmeztelen képe. Arról sikerült leszoktatnom, hogy előttem elemezze a nőket. Márciusban kiléptem a munkahelyemről, s attól a perctől kezdve elég sok minden megváltozott. Már nem akarta, hogy elmenjek hozzá a munkahelyére, gondolom szégyellte, hogy nincs munkám. S a plusz kilóimra sem volt büszke. Minden nap munkát kerestem, de szerinte nem elég aktivitással. A kirándulásaink, a sétáink szinte teljesen megszűntek csak a bevásárlás maradt. Mert imád vásárolni és gyűjtögetni. Nem sűrűn kaptam tőle dicséretet, hogy csinos vagyok, de azt észrevette ha más férfi nézett. Ilyenkor megjegyzéseket tett, biztos kellenék más férfinak, és biztos kielégítene rendesen, s biztos azt is élvezném ha több férfi lenne velem. A romantika ami előtte sem túl sok volt, már teljesen megszűnt. Azt hitte azzal, hogy megvesz mindent nekem, kiváltja a szeretet kimutatását. Júniusban elkezdtem egy tanfolyamot, s előtte elkellet mennem tüdőszűrőre. Ott egy pasi 2 órán keresztül nézett, jól esett az egómnak, mert tényleg úgy éreztem csinosan felöltöztem. Másnap a páromtól azt kaptam meg, mi van terhes vagy, hogy ilyen nagy a hasad? Az iskolába a padtársam minden alkalommal amikor találkoztunk megjegyezte milyen csinos vagy ma is. Nem vagyok nádszál vékony, de feltudok öltözni csinosan, s ilyenkor jól érzem magam a bőrömben. Egyik nap amikor Laci barátjával találkoztunk, szépen felöltöztem és meg kérdeztem tőle, jó leszek így. A válasz: mindegy mit veszel fel, úgy nézel ki ahogy. A barátjának tetszettem, amit Laci is észrevett mert megjegyezte, biztos kellek a barátjának. Mondtam Lacinak, hogy tegye lejjebb a lécet az elvárásaival szemben, mert nem vagyok már 20 éves, ne azokkal hasonlítson össze. Válasz: Ha lejjebb tenném a lécet, már a kukás nőknél tartanák. Nem vagyok szépség, de azért ennél többre értékelem magam. Nyáron folyamatosan azt kaptam, le kéne fogynom, mert már sok vagyok. Elkezdtem fogyózni, tornázni, lement 3 kg, de nem éreztem jól magam, teljesen ki voltam. Aztán befejeztem, mert rájöttem ha lefogynék akkor sem kellenék neki, akkor minek. A tanfolyamot elvégeztem, s arra vártam, hogy eltudjak menni dolgozni. Augusztusban már egyre ingerültebb voltam, annyi minden hiányzott a kapcsolatunkból. A kedvesség, az ölelés és a szeretet kimutatása. A felesége jelentkezett nála, de nem szólt róla, a telefonjából tudtam meg. Aztán a hónap vége felé történt valami, egy keddi napon a szokásos napi telefonbeszélgetés során észrevettem, hogy valami történt. Hiába kérdeztem nem mondott semmit, de én éreztem valamit. Szerdán a telefonjában megtaláltam, hogy a volt szerelme obszcén képeket küldött neki, nem kérdeztem rá. Egészen szombatig arra vártam, hogy elmesélje, megossza velem, hogy a volt barátnője többször is üzent neki, mert csütörtökön is írt. Szombaton megkérdeztem tőle történt e valami, mert érzem, hogy megváltozott felém. Először tagadott, aztán a fél igazságot mondta, majd miután már többször rákérdeztem akkor bevallotta, hogy ráírt a nő. S közben a képembe hazudott, hogy nem írt neki, de mert lebukott már azt mondta nem jelent neki semmit. Kérdem én, ha tényleg nem jelentett neki semmit, akkor miért vettem észre rajta és miért nem mondta el. Összevesztünk, mert nem szeretem ha a képembe hazudnak. 3 nap után, miután megígérte, hogy nem hazudik nekem, újra átéltem. Észre vettem, hogy van pénze, de nem gondolt arra, hogy ha már kapott bónuszt, megossza velem a jó hírt. Nem kértem volna el tőle, csak egyszerűen szerettem volna vele örülni. Megint a képembe hazudott, és betelt  pohár. Eltelt majd egy hónap, hogy nem közeledett felém. S én már nagyon vágytam az együttlétre. Szeptember végén már miután egyre idegesebb voltam, mert mint nő megszűntem létezni, nyilván való jeleket küldtem neki, hogy szeretnék vele lefeküdni. Észre vette, s úgy nézett ki talán ő is hajlandó velem. Elmentünk sétálni, odabújtam hozzá, puszilgattam. Aztán jött a hideg víz. A troli megállóban megjegyzést tett: látom már teljesen ki vagy, kívánod a szexet. S akkor lett elegem az egészből. Mintha ő nem tehetne róla, hogy kívánom, hisz simán eltud lenni szex nélkül. Attól a naptól kezdve nem alszom vele. Immár több mint 2 hónapja nem voltunk együtt. Elegem lett az egészből. Folyton folyvást azt mondogattam neki mi hiányzik a kapcsolatunkból a szexen kívül. Lehet szex nélkül élni, de akkor a kettő ember közötti kapocsnak erősnek kell lenni, és a szeretet kimutatásával helyettesíthető. De itt az sincs meg. Október első napjaiban közöltem vele, hogy menjen el, igaz a kapcsolatunk ideje alatt már 5-6 is mondtam. Most végleges a döntésem. Eltelt 3 hét mire tudatosodott benne, hogy komolyan gondolom. S azóta állandó veszekedések vannak, mert úgy csinál mintha minden rendben lenne köztünk. Nincs, s nem is lesz. December 1-ig adtam határidőt, hogy költözzön el. Amiért én egy gonosz, nem normális idegbeteg nő vagyok, aki elszedte a pénzét. S persze fizessem vissza az összes pénzt amit rám költött. Arra jöttem rá, hogy neki azért kellett egy 14 évvel fiatalabb nő, hogy mások előtt dicsekedhessen vele. Mert neki az a legfontosabb mint gondolnak róla, s ezért képes hazudni is.

Jelenleg háborús övezet van nálunk, ami miatt nyugtatóval élek, de így sem tudok aludni. Nem utálom, egyszerűen úgy gondolom, hogy nem vagyok hajlandó csak azért valakivel együtt élni, hogy kitudjam fizetni a számláimat. Inkább éhezek, de nem akarok boldogtalanul élni egy férfi mellett, aki még szeretni sem tud igazán.

Legközelebb a egészségügyi problémámról írok.

Köszönöm ha olvassátok.

Sziasztok!

Jelen- első rész

Sziasztok! !

Ahogy előzőleg írtam, a neten megismertem egy férfit  akit Lacinak fogok hívni. Azt mondta magáról,  hogy 47 éves, súlyemelő, a BKK-nál dolgozik.

Találkoztunk, s attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Nem volt tökéletes férfi, de úgy éreztem oda van értem teljesen, ezért én is mindent bele adtam.  Kiderült, hogy el kell költöznie az albérletből 3 héten belül. Elkezdtünk  keresni, de rövid volt az idő, így nem sok lehetősége maradt. Kitaláltuk, jöjjön hozzám, jól meg vagyunk, nagy  a szerelem. Emma nem értett egyett a döntésemmel. Persze utólag kiderült, hogy volt ebben az egészben egy kis számítás is. Ketten voltunk a ringben, azért én nyertem, mert én Pesten lakom.

El kezdtük a közös életünket, amelyről hamar kiderült, hogy nem is olyan tökéletes. 2 hónapjába került,  hogy a társkeresőkről leiratkozzon, persze én harcoltam ki. Az első időszakban elég sokszor végig kellett hallgatnom az élete nőjének tökéletességét. Csak sajnos nem tudta befogadni, így én lettem az ’áldozat'„. Kedves, aranyos ember, vásárolt nekem ruhákat, cipőt, amit csak akartam, persze két fizetésből éltünk.

Ahogy teltek a hetek a forró éjszakáink, már langyosak sem voltak.  Nem értettem, miért nem kíván, ennyire visszataszító vagyok? Nagyon sok este sírtam az ágy szélén, mert nem foglalkozott velem. A telefonja, a face és a gépe tele volt a régi barátnői képeivel és persze a telefonszámukkal. Nem törölt ki semmit, csak 1 év küzdelem után. Arra sem volt képes,  hogy a levideózott szeretőit kitörölje  a gépről, én találtam meg, elég sokkoló volt. Állítólag nagyon sok barátnője volt,  csak velem nem tudott mit kezdeni. Minden egyes kitörésem után 1-2 hétig minden rendben volt, de utána visszaállt minden. Egyszer meg kérdeztem miért van velem, a válasz:  megszokott már. S csak azért nem csal meg, mert már öreg hozzá. Nagyon jól estek a szavai. Tudom nem volt könnyű élete,  nekem sem, de talán pont azért kellene az embernek a kölcsön kapott boldogságot kihasználnia.

Nem bíztam benne, ez tény.  De nem éreztem biztonságban magam mellette,  nem éreztem, hogy oda van értem, tudtam, nem én vagyok az álmai nője. Bevallotta egyszer, már nem hazudik annyit, mint a kapcsolatunk elején. Hazugságra épült a kapcsolatunk. Mentünk az utcán minden nőt megnézett, s elemezte őket nekem, ki miért néz jól ki, ki miért nem. S ha valami csinos nőt látott, mindig rám nézett és végig mért. Azt hozzá tenném, 170 cm magas és 103 kg, ja és 58 éves. A gyerekeimmel szemben sokszor zavarban volt, nem igazán érezte jól magát, ha együtt voltunk. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Jó szíve van, ezt nem tagadom, de az érzelmi oldala nem sok, azt hiszi, hogy azzal,  hogy megvett mindent azzal kifejezi a szeretetet. Sokat jártunk sétálni, vásárolni.  Nekem ez kevés.

Tavaly a szülinapomra azért nem vett semmit, mert ő úgy gondolta én csak az aranynak örülnék, s mivel azt nem tudta megvenni, így csak azután kaptam tőle ajándékot miután jól kibőgtem magam. Nehéz eset. Az élete másról nem szólt, mint a munka és a tippmix. Állandóan játszik, nem igazán bír ki egy napot sem játék nélkül,  elég sok pénz elmegy. Az első perctől igényelte, hogy munka után meglátogassam a munkahelyén, utólag rajöttem igazából azért, hogy lássák, van neki valakije.   Karácsonykor kiderült viselkedni sem tud igazán, ebéd közben a telefonját nyomkodta,  s hiába szóltam rá. Zavarban volt, nincs hozzá szokva a család fogalmához. 

Következő részben az idei év eseményeit foglalom össze.

Köszönöm, hogy olvassátok!

Sziasztok!

Társkeresés és a társkereső oldalak

Sziasztok!

Szeretném nektek elmesélni a társkeresésem és a társkereső oldalakon szerzett tapasztalataim.

Igazából Magdika unszolására regisztráltam magam a társkeresőre. Már májusban mondta, de én nem éreztem magamban elég erőt, hogy megtegyem, olyannak éreztem, hogy elárulom a fiát. De augusztusban, megtettem és 1-2 oldalra felraktam magam. Nem töltöttem fel, egész alakos képet, mert a testemre nem vagyok büszke, és mondjuk a fejemre sem, de azt ugye még se takarhattam ki. Egy nagy csalódás lett az egész, aki nekem tetszett, annak én nem, és viszont. Olyanok írtak, akik 300-400 km laktak, vagy szóra sem érdemesek. Nincs nagy igényem, de azért...

Az a bosszantó, hogy előbb utóbb csak akkor tudsz tényleg levelezni, ha fizetsz, már pedig pénz nélkül nehéz. Azok a "akkor tudod elolvasni az üzeneted, ha előfizetsz szövegek", elég idegesítőek. S igazából, nem talált meg senki, én sem találtam rá senkire. Egy pasival kezdtem el ténylegesen beszélni, nem messze lakott tőlünk. Megtörtént az első találkozó, majd megbeszéltük a következőt, csak hiába vártam nem jött, dolga akadt, s 1 hét után nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy vége.  Milyen hozzá állás ez, legyen benne annyi gerinc, hogy közli, nem jössz be, és kész. Alig írt rám valaki, elég csalódás volt a számomra, mert nem hiszem el, olyan csúnya lennék, hogy ne kelljek senkinek.

A 40-60 éves férfiak azt gondolják magukról, hogy jóképűek, sármosak és persze bejelölik, hogy a 25-40 közötti nőket keresik. Nem néznek tükörbe? Miért gondolják, hogy egy 25 éves nő foglalkozni fognak velük, főleg az idősebb pasikkal. Ezért a 40-s nők már szóba se jöhetnek náluk, pedig azok legtöbbje nem a pénzre hajt, hanem tényleg egy normális kapcsolatra. Felfüggesztettem a társkeresést, mert úgy éreztem az önbizalmam újra a padlón van.

Októberben Magdika javasolta, hogy miután már mínusz 10 kg tartottam, tegyek fel magamról egész alakos képet, mert biztos arra ugranak. Vicces az egész, de igaza lett. Másik társkeresőre mentem, és feltöltöttem a képeket, s szinte azonnal hárman rám írták. Milyen szánalmas az egész, ebből látszik, hogy azon dől el sok minden, milyen tested van. Ráadásul, a férfiak nem tudnak írni, vagy nem akarnak. Írnak egy mondatot, s kérik a telefonszámom, visszakérdezek, mégis miért adnám oda, mert könnyebb úgy. Kaptam egyszer egy csodálatos, és tartalmas üzenetet: Sziatalizunkszia. Így, szó szerint írtam le, sajnos elszalasztottam őt. Úgy gondolom, hogy ez ilyen oldalakon a nők 60% társat keres, hosszútávon, míg a férfiak 60% alkalmi partnert. A legtöbb férfi hatalmasat csalódott a nőkben, és akkor minden nőt egyformának tartanak. Biztos a nőknél is így van, de azt nem tudom. Az oldalakon közli az ember, kit is keres, barát, tartós kapcsolatot, akár alkalmi partnert, de nagyon sok férfi azt jelöli be, hogy társat, de aztán az első alkalommal bevallja, hogy nem.

Október végén rám írt egy pasi, ő tudott írni, s tudta csavarni a szavakat. Volt olyan, hogy napi 100 e-mailt írtunk, nem írtam el a számot. Találkoztunk, s be is jött, egymásra találtunk, igaz jó pár km elválasztott minket, ő Pesten él.  Sokszor írta, szeretlek, de időközben kiderült neki ez a szó, nem ugyanazt jelenti, mint nekem. Döntenem kellett, így is akarom-e, bele mentem, de nem volt könnyű. Ráadásul, neki 2-3 hónapnál nem tartottak tovább a kapcsolatai, mert neki muszáj volt hódítani, ezzel élte ki a bánatát, mert kirakta a felesége. Sok mindent adott nekem, tudom milyen Nőnek lenni, de amire vágytam azt nem, a biztonságot és a szeretetet. Januárban felköltöztem Pestre, így még többet találkoztunk, elmentünk ide-oda, sok mindenben segített.

Valentin napon nem kaptam tőle semmit, vagyis kaptam. Miután megint panaszkodott, milyen rossz az élete, hogy semmi jó nincs benne, megkérdeztem tőle, mégis csak itt vagyok, valamilyen hatást kiváltok. Azt mondta semmilyet, én a számára neutron vagyok, semleges. Itt pattant elbennem a húr, ez mellé közölte, most már érzi, hogy keresnie kell mást is mellettem, mert már régóta együtt vagyunk. Szakítottam vele, mert ennél többet akartam. Elmondanám, azóta már többször megkeresett, mert rájött, nálam jobb nőt nem talál, s arra is, hogy amikor elvesztett rájött, többet érez irántam, mint gondolta volna. Ez nagyon szép, csak mivel nála nem lehet szó párkapcsolatról, nem fogok belesétálni megint, legfeljebb, ha nem lesz senkim.

Újra felmentem a társkeresőre, hát igen, a felhozatal szép az én korosztályomban. Egy pasi elég rendes volt, tudott írni, de munkanélküli volt és nem volt egy foga sem, sajnálom szegényt, de nem hiszem, hogy ennél jobb nem akadna. Aztán jelentkezett egy másik, hogy taxis, nős és esténként nem e lenne kedvem elmenni hozzá a taxiba, nagyon tetszem neki, s szívesen eltöltené velem az időt. Némelyik férfi és nő is összetéveszti az oldalakat, a nők is olyan képeket töltenek fel magukról, hogy azt sugallják, hogy ágy partnert keresnek, a férfiak cigivel a szájukban vagy pia a kézben,de volt olyan, aki a volt feleségével volt a képen.

Emma fogalmazta meg egyszer: idióta válaszokat adok a pasik idióta kérdéseikre.  Lehet, hogy erős, de ha nagyon belegondolunk, nem. A mai világban kevés ember tud társalogni, nem igazán akar senki magáról mesélni, vagy ha igen akkor csak a panasz megy, de a beszélgetés nehezen megy.  Sokszor gondoltam azt, hogy OK, csalódott a férfi a feleségében, de eltelt azóta sok idő, miért erről beszél, miért gondolja azt, hogy a nő megsajnálja és ezért vele lesz. Mindenkivel történt az életében rossz dolog, csalódás, fájdalom, de túl kell lépni rajta és új lapot nyitni.

Rövid időn belül találtam egy pasit, akivel találkoztam, szimpatikus volt, azóta vele élek. Ez külön fejezet lesz.

Ha van kedvetek, osszátok meg velem a társkeresési tapasztalataitokat.

Sziasztok!

Kezdet

Sziasztok!!

Szeretnék egy kicsit most visszatérni a gyerekkoromhoz s a szüleimhez. Elmesélni honnan indultam, s milyen körülmények között nőttem fel.

1971-ben születtem, akkoriban a szüleim egy tanyán laktak, a testvéremmel, aki 10 évvel volt idősebb volt. Annyit tudok, nem várt gyerek voltam, előttem volt még egy fiú, aki sajnos nem született meg. Anyukám 6 hónapos terhes volt, amikor megtudta, hogy útban vagyok. Koraszülött voltam, nagyon kis súllyal születtem. 3 éves koromban költöztünk vissza a nagymamám házába, egy pest megyei kis faluba. A házunk akkoriban még csak 1 szoba- konyhás volt, s nagymamámnak is ekkora lakrésze volt, elég nagy kerttel, fúrt kúttal. Idővel a folyosót beépítették, így már 2 szobás volt a mi részünk. A szüleim kétkezi munkások voltak, anyukám 6, apukám 8 osztályt végzett. A bátyámmal nagyon jó volt a kapcsolatom, annak ellenére, hogy az utunk elég hamar elágazott. Nem jártam oviba, helyette a nagymamám vigyázott rám. Az iskolába nem igazán szerettek, mert abban az időben az számított, kinek mi a szülei foglalkozása, és hol dolgozik.

Egy pár szó a szüleimről.

Anyukám soha nem tudott szeretni igazán, soha nem éreztem, fontos vagyok a számára. Inkább azt, hogy púp vagyok a hátán, ahogy a testvérem is. A bátyám alig töltötte be a 18 évet, keresett neki egy feleséget, hogy minél hamarabb elmenjen tőlünk. Felnőttként arra jutottam, hogy felépített magának egy álomvilágot, és a gyerekei nem fértek ebbe bele. Még a saját anyját sem tudta szeretni, pedig elég sok mindent megtett érte. Amíg a szüleim dolgoztak, a nagymamám főzött ránk, és rám is vigyázott. Anyu beteges volt, cukorbeteg, magas vérnyomás és szívbeteg is. Nem vigyázott magára, dohányzott, néha még ivott is. Nem sok mindent tudott főzni, s sütni sem. Az unokáit szerette, főleg Emmát, ő érte kiállt, ha kellett. Amikor szükségem lett volna rá inkább elfordult tőlem. Talán egy valakit szeretett, az apukámat. 53 éves korában hunyt el, mert hiába utalta be az orvos a kórházba, nem ment be, s otthon halt meg apu karjaiban.

Apukám, más volt. Vele mindent meg tudtam beszélni, volt hozzám türelme, és éreztette velem, hogy szeret. Magával vitt mindenhová, s hagyta, hogy segítsek neki. Igazi apa volt, de az anyukám orránál fogva vezette. Apu sokat ivott, ezt el kell mondanom, de nem részegre itta magát, de napi szinten ivott. Miért, azt nem lehet tudni, biztos, hogy az anyu is tehet róla. Nem szállt szembe soha anyuval, így mindent úgy, csinált, hogy anyunak jó legyen. Anyu halála után 3 évvel, ő is elment anyu után. Nem tudott nélküle élni, s feladta.

A bátyámmal szerettük egymást, talán pont azért, mert otthon nem sok szeretetett kaptunk. Az élete romokban hevert, ő is ivott, és nem találta a helyét a világban, a párjait sem jól választotta meg. Nógrád megyében lakott, ahol nagy a szegénység és a munkanélküliség, s ez őt is utolérte. 4 éve alkoholos állapotban öngyilkos lett, nem töltötte be az 50 évet.

A nagymamám, egy csodálatos ember volt, tele szeretettel és önfeláldozással. Sokat dolgozott és mindent megtett a családjáért. Szeretnék ráhasonlítani, mert ő jó ember volt. Még 79 évesen is a kertet kapálta, és nyulakat tenyésztett, pedig majdnem 30 évet egyedül élt le a férje nélkül. Sajnos megbetegedett, és az anyukám halála előtt 2 évvel elment.

Sorban mindenkit elveszítettem, 29 évesen már csak a bátyám élt, de ő is elment, így egyedül vagyok, s hontalan.

Visszatérve hozzám, a tanulásban nem kaptam segítséget, magamra voltam utalva. Nem voltam kitűnő tanuló, talán szorgalmas sem. Jártam egy csomó szakkörbe, sportversenyekre és elsősegélyversenyekre is. Az osztályban ki voltam közösítve a szüleim szegénysége miatt, a házunkban nem volt fürdőszoba, még folyóvíz sem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem hívtak el a szülinapi bulikba engem. (Felnőtt koromban jártam ki a gimnáziumot, elég jól sikerült). A szomszédban voltak barátaim, akikkel az utcán játszottunk, de főleg hétvégén. Nagyon sokat voltam egyedül, a padláson énekeltem, vagy az apu által épített faházban babáztam. Utáltam a húsvéti ünnepeket, mert hiába öltöztem ki, soha nem jött egy locsolkodó sem. A szüleimtől annyit kaptam, hogy az év végi kirándulásokra el tudtam menni, sőt nyolcadik osztály végén még Németországba is kijutottam. Ezért hálás vagyok, mert ezek az emlékek teszik jobbá a gyerekkoromat. Új ruhát nem igazán kaptam, mindig valaki levetett ruháit hordtam. Amikor elkezdtem a szakmunkásképzőt, kinyílt a világ előttem. Ápolónőnek tanultam, és élveztem minden percét, elég jól ment a latin, valószínű, hogy sikerült volna elvégeznem az iskolát. De az élet és az anyám keresztülhúzta a jövőmet.

Megfogadtam magamnak, soha nem akarok az anyukámra hasonlítani. Soha nem akarok az ő szintjére lesüllyedni, mert ahol ő élt, az egy sivár kietlen világ volt.

S talán pont ezért is van egy hibám, olyasmit szeretnék, amit nagyon nehéz megkapni. Szeretném, ha valaki önzetlenül szeretne, és én is viszont szerethetném, s nem érdekel a pénz, mert nekem fontosabb az, hogy én legyek valakinek a legfontosabb a világon.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!