Az első lépéseim a "szerelem" terén

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy az életem ezen szakaszával kezdem, mintegy bevezetésül a felnőtt életembe. Egy pest megyei kisfaluban nevelkedtem.  Miután kijártam az általános iskolát, a nyári szünetet a testvéremnél töltöttem, aki egy Nógrád megyei kisfaluban lakott a családjával. 14 éves voltam, tele önbizalom hiánnyal, naivan, tudatlanul, éretlenül.
Egy szép nyári napon betoppant az első férfi az életembe, férfi, mert már elmúlt 20 éves, s tudta mit akar. Emlékszem a tesóm udvarába tolatott be a teherautóval, amikor meglátott. Kiugrott a kocsiból és megkérdezte a bátyámtól hol rejtegetett eddig, mert rögtön belém szeretett. Mondanom sem kell, ilyen reakciót azóta sem váltottam ki senkiből, talán ezért emlékszem rá még most is. Természetesen mindent elkövetett, hogy belehabarodjak.
Nyári éjszakán, a tóparton andalogtunk kéz a kézben ès elhitette velem mennyire oda van értem. Pontosan nem emlékszem már mennyi idő telt el a megismerkedésünktől kezdve, de elég hamar arra kért feküdjek le vele. Ezekkel a szavakat használta a becserkészéshez: ha megteszed nekem, akkor holnap megvesszük a gyűrűt. Mi kell egy hülye lánynak? Ez!
Én, aki eddig észrevétlen voltam, akire a fiúk rá se néztek, valakinek én kellek, s nem egy csinosabb, szebb lány. Természetesen egy nyári éjszakán megtörtént az első együttlét. Nem emlékszem semmi extrára, nem repkedtem a boldogságtól, a tűzijáték is elmaradt. A sógornőmtől kaptam esemény utáni tablettát, így nem kellett aggódni.
Másnap abban a hitben ébredtem, hogy megyünk gyűrűt venni. Persze, de vasárnap nem voltak nyitva az üzletek, így sajnos nem tudta megvenni. Bizonyára nagyon sajnálta, hogy nem tudott eljegyezni. A kapcsolatunk elég hamar véget ért. Így visszatekintve, nem hiszem, hogy szerettem. Hajtott a kíváncsiság, hogy én is elmondhassam az osztálytársaimnak, van valakim.
Az iskolában megismerkedtem egy fiúval, aki elég helyes volt. Az első randevúnkon kiderült, hogy nem mos fogat, ezt abból állapítottam meg, hogy amikor közel hajolt hozzám, nem kaptam tiszta levegőt. A kapcsolatunk itt véget is ért.
Még azon a télen, amikor a testvéremnél töltöttem a szabadidőmet, a legjobb barátja rájött, mennyire helyes lány vagyok. A barát persze idősebb volt nálam, mondjuk nem volt nehéz, mivel a 14 évemmel nem voltam túl koros. Vele búcsúztattam el az óévet, s akkor azt gondoltam nagyon helyes pasi. Az volt, de elég sokat ivott, és a kapcsolatunk tiszavirág életű volt.
S milyen az élet. Most huszonvalahány évvel később újra felbukkant az életemben. A mostani páromnak a volt munkatársa, s emlékezett is rám. Azt nyilatkozta, nagyon oda volt értem. Lehet, hogy hazugság. Viszont már az is jó, hogy nem csak egy rovátka voltam az ajtófélfán.
A következő férfi, aki megjelent az életemben, az első férjem. Róla a következő alkalommal mesélek.

Ebben a történetben az derül ki, mennyire naiv tud lenni egy fiatal lány. Az anyukám nem tanított meg arra, hogy ne bízzak meg senkiben.

Találkozunk legközelebb. Nektek milyen volt az első szerelem, az első alkalom?

Sziasztok!