Jelen- első rész

Sziasztok! !

Ahogy előzőleg írtam, a neten megismertem egy férfit  akit Lacinak fogok hívni. Azt mondta magáról,  hogy 47 éves, súlyemelő, a BKK-nál dolgozik.

Találkoztunk, s attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Nem volt tökéletes férfi, de úgy éreztem oda van értem teljesen, ezért én is mindent bele adtam.  Kiderült, hogy el kell költöznie az albérletből 3 héten belül. Elkezdtünk  keresni, de rövid volt az idő, így nem sok lehetősége maradt. Kitaláltuk, jöjjön hozzám, jól meg vagyunk, nagy  a szerelem. Emma nem értett egyett a döntésemmel. Persze utólag kiderült, hogy volt ebben az egészben egy kis számítás is. Ketten voltunk a ringben, azért én nyertem, mert én Pesten lakom.

El kezdtük a közös életünket, amelyről hamar kiderült, hogy nem is olyan tökéletes. 2 hónapjába került,  hogy a társkeresőkről leiratkozzon, persze én harcoltam ki. Az első időszakban elég sokszor végig kellett hallgatnom az élete nőjének tökéletességét. Csak sajnos nem tudta befogadni, így én lettem az ’áldozat'„. Kedves, aranyos ember, vásárolt nekem ruhákat, cipőt, amit csak akartam, persze két fizetésből éltünk.

Ahogy teltek a hetek a forró éjszakáink, már langyosak sem voltak.  Nem értettem, miért nem kíván, ennyire visszataszító vagyok? Nagyon sok este sírtam az ágy szélén, mert nem foglalkozott velem. A telefonja, a face és a gépe tele volt a régi barátnői képeivel és persze a telefonszámukkal. Nem törölt ki semmit, csak 1 év küzdelem után. Arra sem volt képes,  hogy a levideózott szeretőit kitörölje  a gépről, én találtam meg, elég sokkoló volt. Állítólag nagyon sok barátnője volt,  csak velem nem tudott mit kezdeni. Minden egyes kitörésem után 1-2 hétig minden rendben volt, de utána visszaállt minden. Egyszer meg kérdeztem miért van velem, a válasz:  megszokott már. S csak azért nem csal meg, mert már öreg hozzá. Nagyon jól estek a szavai. Tudom nem volt könnyű élete,  nekem sem, de talán pont azért kellene az embernek a kölcsön kapott boldogságot kihasználnia.

Nem bíztam benne, ez tény.  De nem éreztem biztonságban magam mellette,  nem éreztem, hogy oda van értem, tudtam, nem én vagyok az álmai nője. Bevallotta egyszer, már nem hazudik annyit, mint a kapcsolatunk elején. Hazugságra épült a kapcsolatunk. Mentünk az utcán minden nőt megnézett, s elemezte őket nekem, ki miért néz jól ki, ki miért nem. S ha valami csinos nőt látott, mindig rám nézett és végig mért. Azt hozzá tenném, 170 cm magas és 103 kg, ja és 58 éves. A gyerekeimmel szemben sokszor zavarban volt, nem igazán érezte jól magát, ha együtt voltunk. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Jó szíve van, ezt nem tagadom, de az érzelmi oldala nem sok, azt hiszi, hogy azzal,  hogy megvett mindent azzal kifejezi a szeretetet. Sokat jártunk sétálni, vásárolni.  Nekem ez kevés.

Tavaly a szülinapomra azért nem vett semmit, mert ő úgy gondolta én csak az aranynak örülnék, s mivel azt nem tudta megvenni, így csak azután kaptam tőle ajándékot miután jól kibőgtem magam. Nehéz eset. Az élete másról nem szólt, mint a munka és a tippmix. Állandóan játszik, nem igazán bír ki egy napot sem játék nélkül,  elég sok pénz elmegy. Az első perctől igényelte, hogy munka után meglátogassam a munkahelyén, utólag rajöttem igazából azért, hogy lássák, van neki valakije.   Karácsonykor kiderült viselkedni sem tud igazán, ebéd közben a telefonját nyomkodta,  s hiába szóltam rá. Zavarban volt, nincs hozzá szokva a család fogalmához. 

Következő részben az idei év eseményeit foglalom össze.

Köszönöm, hogy olvassátok!

Sziasztok!