A második házasságom- első rész

Sziasztok!!!

A második házasságom történetét elmesélni, nem lesz könnyű. 16 éven keresztül voltam együtt a férjemmel, ezért több részletben fogom megosztani veletek a pokoljárásom.

A nevén nevezem, mert egy hétköznapi neve van, István és 25 évvel idősebb nálam. 1994 nyarán, miután elköltöztem az első férjemtől a munkahelyemen ismerkedtünk meg. Vagyis látásból már ismertem, de nem beszéltem vele. Tudomására jutott, hogy egyedül maradtam és rögtön lecsapott. Elmesélte mennyire boldogtalan a házassága, pedig ő mindent megtesz a boldogságért. Nem iszik, nem dohányzik, főz, takarít és imádja a gyerekeit, volt már neki 4 is, s a második házasságában élt. Tudta mit csinál, az ujja köré csavart és én elhittem minden szavát. Hiába voltam túl egy házasságon, a 23 évemmel együtt egy naiv hülye voltam.

Jó pár évvel később olvastam Csernus doki könyvét A nő-t. Abban a könyvben levolt írva miért is engem választott ki István. A doki szerint a nőkön meglátszik, ha rossz passzban vannak, ha naivak, irányíthatók és csalódottak, látszik a testtartásukon és a viselkedésükön. S ilyenkor jön a manipulatív férfi, aki becserkészi a következő áldozatát. Jó lett volna, ha ez a könyv korábban íródik meg, és eltudtam volna olvasni. Én lettem a következő áldozata, és megkeserítette az életem.

Elhittem minden szavát és azt mondtam, ha ő tényleg ilyen jó férj, akkor nem számít a korkülönbség, az sem, hogy nős volt még. Elvitt kirándulni, vacsorázni és még virágot is kaptam.  Igazi romantikus dolgokat kaptam tőle, így sikert ért el nálam. Elmentünk együtt nyaralni,nekem le volt foglalva egy önellátó pihenés. A barátnőmékkel mentünk és a kislányommal. Igazából akkor találkozott István és Emma először. S már az első együtt töltött órák alatt István véleményt nyilvánított Emmáról, rossz, neveletlen és elkényeztetett. Nem vettem észre az árulkodó jeleket, be voltam kábulva ettől a férfitól. Pedig még egy jel volt.  A barátnőmék ugyan olyan fiatalok voltak, mint én, s eltudtunk beszélgetni. Egy alkalommal a barátnőm elvitte a kisfiát lefektetni és én a párjával tovább beszélgettem, nevetgéltem. István szerint bűnt követtem el, mert szinte rámásztam a fiúra, s látszott rajtam mennyire tetszik nekem. Ez nem így volt, de nem számított mit mondtam.

Egyre sűrűbben találkoztunk, s én éreztem, hogy kezdem megkedvelni. Elkezdte szőni a jövőnket, mert én voltam álmai nője, akiért képes a családját is elhagyni. Persze imponált nekem, mert ilyen bókokat nem kaptam előtte senkitől. Szeptember 19-én egyszer csak megjelent a szüleim házánál és közölte, elhagyta a feleségét, mert nem tud nélkülem élni. Alig hozott magával ruhákat, talán kétszatyornyit.

Aznap este apámmal együtt leitták magukat azzal a pálinkával, amit magával hozott és persze mivel ideges volt, rágyújtott egy cigarettára is. Én megértettem, szegény mégis nagy lépést tett meg. Csakhogy, ezek a szokások nem szűntek meg, ahogy a káromkodása sem, amit elég hamar hallhattam. Emmát ki nem állhatta, főleg az miatt, hogy az apja folyton jött a kislányért, ezért minden alkalommal elmondta milyen céda vagyok, mert biztos örülök, ha meglátom a volt férjem, s biztos sajnálom, hogy nem ő van velem. A munkahelyen is féltékeny volt minden férfira, akivel szóba álltam. De én, bíztam benne, abban, hogy ha minden rendben lesz, s akkor az a férfi lesz, akibe beleszerettem. Soha nem lett olyan, de én 7 évig vártam a változást.

A családjától nem tudott elszakadni, főleg a fiától. A kitöréseit, az ivását, a dohányzást azzal magyarázta, hogy nehéz neki a gyerekeit elhagyni. Novemberben kiderült, hogy a fiának leromlottak a jegyei, a felesége öngyilkossággal fenyegetőzött. Ezért a hónap végén visszament a családjához, hogy segítsen a fiának, s a feleségével megértesse, már nem szereti. Utólag kiderült, egy ágyban aludt a feleségével, s nem mondta meg a családjának, hogy elhagyja őket. 4 hónapig maradt otthon, ez idő alatt, el-el járt hozzám, s hitegetett.

Én voltam az arany tartalék, biztos, ami biztos. Én meg vártam rá, mint a hülye gyerek. Február végén visszaköltözött hozzánk, s pokollá tette az életünket. Semmit nem csinált, azzal az indokkal, hogy ez a lakás nem az ő otthona. Emmával a kapcsolata állóháborúvá vált, de erről írtam már. Minden tettét a gyerekeire fogta, hogy mennyire hiányoznak neki, hogy nem tudja feldolgozni, hogy ott hagyta őket. A fele fizetését haza adta, így a mi pénzünk igen kevés volt. Tudtam, éreztem, hogy ez minden, csak nem boldogság, de még mindig hittem abban, hogy meg tud változni. A kapcsolatunk borzalmas volt, a féltékenysége, az őrjöngése miatt. Így december végén megbeszéltük elköltözik, mert ez így nem mehet tovább.

Kiderült, terhes lettem, s ez átírta a forgatókönyvet. Nem ment el, de talált egy indokot, amiért májusban mégis csak egyedül maradtam, terhesen. Kitalálta, hogy haza megy a családjához, és ráveszi a feleségét adják el a házukat, hogy mi is tudjunk venni magunknak egyet. S ezt ő önzetlenül tette, csakis a jövőnk miatt. Én meg egyedül csináltam végig a terhességet, azzal a kikötéssel, amikor megszületik a gyerekünk, visszajön. Mert ha nem, akkor örökre vége. Bár ne jött volna vissza. Augusztus végén megszületett a második kislányom, s István visszatért hozzánk. Nem tudta rávenni a feleségét a ház eladásra és a válásra.

Elég rövid időn belül megmutatta, mennyire csodás apa. Egyik éjszaka, amikor a kisbaba felsírt felugrott az ágyból elkezdett őrjöngeni és rázta a kiságyat, hogy hagyja abba az ordítást, mert ő reggel megy dolgozni. A kislányunkat a maga módján szerette, szereti, de nem úgy, mint egy normális apa. Ő nem tud önzetlenül szeretni, még a saját gyerekét sem. Miután már ott volt a saját gyereke, Emma még jobban idegesítette. Eleinte próbált Emma a kicsihez közel kerülni, de Istvánnak nem tetszett, s ezért elkezdte eltiltani tőle. Emma volt a fekete bárány, aki csak azért volt jó, hogy kapjam utána a gyerektartást, pénzforrás volt. Én meg a békesség kedvéért, minden békát lenyeltem. Ivott, dohányzott és a legtöbb idejét a másik családjával töltötte.

1997 tavaszán vett egy házat egy kis faluban, hogy külön tudjunk menni a szüleimtől. Apropó a szüleim. Anyám ki nem állhatta, apám meg jókat ivott vele. A ház, borzalmas volt. Egy vizes parasztház volt, hiába festettünk ki vízfoltok jelentek meg. 2 szobás volt, egy főzőfülke, s ennyi. A vizet az udvarról hordtuk be, az egerek maguktól jártak be. Egy fontos dologról elfeledkeztem. Istvánnak volt, vagyis van egy hobbija, galambokat tenyészt, s reptet, s ez az életének a legfontosabb része. A galamboknak mindig volt ennie, és amikor kiengedte őket a tetőre, nem volt szabad még megszólalni sem, nem hogy megmozdulni az udvaron. Nagyon sokat ivott, volt olyan, hogy lapos kúszásban ment el az ablak alatt a kocsmába. Mert arra telt, de rendes ételre már nem.

Emmáról írtam, milyen rossz volt neki ott velünk. Pokol volt, s úgy éreztem nincs ebből kiút. Itt sem segített semmiben, az indok az volt, túl rossz állapotban van a ház. S sokszor, amikor kifakadtam az életünkkel kapcsolatban, megkaptam, hogy miattam hagyta el a családját és a házát, amit ő épített. Vagyis én vagyok a hibás, mert őt ilyen helyzetbe hoztam. Az ivászat oka is én voltam, mert már nem tudtam befogni a számat, s folyton piszkáltam. Egyszer részegen beült a kocsijába, hogy elhagy, de nem jutott messzire. A családja nehezen fogadott el, mert én miattam hagyta el a második családját. Mindig azt mondta István, hogy ő azért váltott, mert ő nagyon tud szeretni, és kereste a boldogságot. Amit mellettem talált meg. Persze, de én bele rokkantam.

Két évig laktunk abban a házban, Emma csak egyet, nem bírta tovább. Az, hogy nem haltunk éhen a szomszédoknak köszönhettük, mert volt olyan, amikor a szomszéd adott kenyérre kölcsönt. A pelenkát darabra vettük, mert nem volt pénz. István elsőszülött lánya és a közös lányunk keresztapja segített nekünk nagyon sokszor. Miután Emma nem volt velünk, már nem kaptam a gyerektartást, még kevesebb jutott.  Istvánnak sikerült eladnia a házát, s a válást is elintéznie. A ház árából először egy autót vettünk, mert az volt a legfontosabb. 1999-ben elmentünk egy világvége faluba, ahol elég olcsón tudtunk egy 2 szobás, fürdőszobás házat venni. S mentem vele, mert az gondoltam, ha egy normális otthonban lakunk, beváltja az ígéretét és rendes ember lesz. Én meg voltam győződve arról, hogy tényleg csak a körülmények miatt olyan amilyen.

Úgy gondoltam, mindenkinek van egy keresztje, és nekem István az, s nem tudom letenni, mert ez nekem valami büntetés és vezekelnem kell. Nem tudom miért gondoltam így. Vagyis később rájöttem, azért éreztem ezt, mert Istvánnak sikerült elérnie, hogy semminek érezzem magam nélküle.

A folytatást nem sokára feltöltöm.

Sziasztok!